Álmodik a fenyves
Valamennyi fája,
Csillagot ragyogtat
Minden egyes ága.
Arany almát himbál
Csendesen és lágyan,
Mogyorót is zörget
Ezüst tarisznyában,
Piros cipellőt is
Ragyogtat vidáman.

Itt baba nevetgél,
Ott barika béget,
Angyalok repdesnek,
Hoznak ezer szépet.
Bevonják az erdőt
Fátyolos holdfénnyel,
Csillogó fonállal,
Reszkető sugárral,
Apró kis gyertyáknak
Szelíd mosolyával.

Egyszer csak megindul
A sok álmodó fa,
Ki kastélyba surran,
Ki pedig kunyhóba.

Alexandriai Szent Katalin ünnepe /November 25./

Szent Katalin a 12 segítő szent egyike. Állítólag Jeanne d'Arc egyik látomásakor az ő hangját is hallani vélte.

Az alexandriai keresztény szűz 310 körül halt vértanúhalált. A filozófia és a filozófusok védőszentje, a tanulásé és a tanulóké - főként a tanuló lányoké - továbbá a keresztény hitmagyarázóké, a könyvtárosoké és a könyvtáraké, a fiatal nőké és a dajkáké.

Életéről semmi biztosat nem tudunk.

Szent Imre

Szent Imre herceg (Székesfehérvár, 1000–1007 között – Veszprém közelében, 1031. szeptember 2.) I. István király és Gizella királyné fia.

Születése

Szent Imre herceg I. István király és Gizella királyné fia. Az uralkodó házaspár gyerekeiből, valószínű több volt belőlük, csak kettőnek a neve maradt fenn: Ottó, aki valószínűleg 1000 előtt született (a krónikák szerint 1002 előtt keresztelték meg, és korán halt meg), valamint Imre neve.

Juhász Gyula: Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Allan Edgar Poe: A holló
(Kosztolányi Dezső)

Egyszer elmult régen éjfél, ültem álmos lámpafénynél
Régi, bűvös foliánson tétovázott a kezem,
S hogy nehéz fejem lehajtom, észrevétlen koppan ajtóm,
Roppan félve és sóhajtón, zaj motoz a reteszen,
"Éji vándor - így susogtam - az babrál a reteszen,
Az lehet, más senkisem."

Télidő volt, bús december, aminőt nem ért meg ember,
Nőtt az árnyék, lomha tenger, a parázstól veresen.
Lelkem a bánattól óván olvastam az éji órán,
Hogy feledjem holt Lenorám fényes-régi kedvesem,
Már az angyalok között van fényes-égi kedvesem,
Itt lenn nincsen neve sem.

Reviczky Gyula: Altató


Álom, álom, édes álom,
Suhanj végig szempillámon,
S ráterítve csoda-fátylad’,
Népesítsd be éjszakámat.

Vessétek meg már az ágyat!
Árva szívem holtra bágyad.
Hadd öleljen jó barátom,
A szelíd, a csöndes álom.

A nap zaja, súlya, gondja
Pihenésem’ elrabolja.
Álom, álom, édes álom,
Érkezésed’ mindig áldom.

Te boríts be fátyoloddal,
Te kábits el mákonyoddal.
Szerelemrül légyen álmom
S rólad, eltünt ifjuságom.

Te czirógass karjaidban,
Födj be lágyan holtomiglan,
Ama hosszu, ama másik
Álomtalan éjszakáig.

Magyar Fürdőkultúra Napja 2010. október 9. 

Ismeretlen ismereteink - avagy fürdőkultúránk elfeledett titkai” - A világ kevés országáról gondoskodott úgy a gondviselés oly minőségileg és mennyiségileg jelentékeny és kiváló hévizekkel, mint Magyarországról.

A fürdőkultúra Magyarországon a turizmus fejlesztésének egyik kiemelt ágazata lett. Számos fürdőt kibővítettek, felújítottak, korszerűsítettek, néhány helyen új fürdőkomplexumok épültek, épülnek jelenleg is, és megkezdődött a műemlékfürdők felújítása.

Csatlós András / tukudides: Karácsonyi nyár

Hófödte a hegycsúcs,
Mező alszik talán.
Jön már a karácsony
A télnek derekán.

Csúszik a csodaszán,
Vontatják szarvasok.
Szeretet ünnepe
A télben felragyog.

Zord, hideg az idő,
Sétálnak a fagyok,
Az ünnepi asztal
Dugig van, rogyadozz.

Didergünk és fázunk,
Várjuk a Karácsonyt.
Elfeledve azt is:
Betlehemben „nyár” volt!

Zöldellt még a határ,
A juhok legeltek.
Mikor a pásztorok
Kis Jézushoz mentek.

Itt most nincs forróság,
A szívben van meleg,
Mint kályhában a tűz:
Lélekben - szeretet.

Reviczky Gyula: Ne vádoljátok...

Ne vádoljátok rossz napokban
A világot s a végzetet,
Ne átkozzátok el az embert,
Hogy egy kicsit szenvedtetek. 

Csak tűrjetek! A zúgolódás
Nem ád a szívre balzsamot.
Bocsássatok meg a világnak,
Habár mindenki elhagyott. 

Hiszen ti mind önzők valátok!
S a világ önzetlen legyen?...
Hisz’ nektek is volt sok hibátok!
S a bűn csak büntetést terem. 

Tiszták és jók lesztek, ha minden
Bünt, bánatot lesírtatok.
Bocsássatok meg a világnak,
Habár mindenki elhagyott. 

A hol ti lesztek, égi béke,
Nyugalmas szív lesz véletek.

Csatlós András: A kenyér
 
A magyar emberek többsége évszázadokig falun, tanyán nőt fel. A városok lakosságának aránya a népességben jóval kevesebb volt.
Ahol megvolt mindennapi kenyér, ott már nem volt éhezés.
A kenyérhez liszt kell, élesztő – népies nevén kovász – víz és só. A veknit, alapanyagát tekintve készíthetik, búzából, rozsból, zabból is. Az adalék anyag jó darabig nem volt divat.
A történelmi Magyarország területén Árva Vármegye volt a legszegényebb magyar megye.