Gyümölcs termés a Szent Lélek által...

SZERETET
"Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt." (1Jn 3:1)
János ezt mondja: "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!" Nincs szó, mely teljesen kifejezné ezt a szeretetet, csak bizonyos fokig tudjuk szavakba önteni ezt a minden ismeretet felülhaladó szeretetet.

Advent

Az advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A szó jelentése eljövetel, ami az úr eljövetelére, azaz Jézus születésére utal. Ezért nevezzük a karácsonyt megelőző időszakot adventnek, aminek az eredete egészen a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg negyedik, utolsó vasárnapja december 18.

Gyertya

 

Kis karácsonyfa gyertya.
Szép fehér.
Felül törött.
Talán semmit se ér.

A belén észrevenni már, hogy égett.
S én mégse dobom el mint semmiséget.
Nézem, elémbe állítom,
Majd a kezembe' forgatom.

A cirádáit, ferdeségét,
törött voltát, sok betegségét
mind tudom már,
mind ismerem.

Igénytelen, értéktelen.
Szépsége, ékessége, áranincs semmi.
Mégse dobom el.
Félreteszem karácsonyfára.

Majd a lángjába néz szemem,
s nem lesz nekem igénytelen, értéktelen.

Három fenyőfa

 

 

 

 

Három fenyőfa állt egy dombtetőn.
A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő! - sóhajtotta ez a kicsike fa.

Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó.

Az igaz szeretet titkai

Aranyosi Ervin: A szeretet muzsikája

A billentyűt lenyomva,
egy érzés hangja szól,
ha újabbat lenyomnál,
az rögtön válaszol.
Így szólal meg a szív is,
ha szeretetre vár,
s egy másik dobbanása
szép választ komponál.

Az együtt dobbanások,
adják a dallamot,
melyek zenévé lesznek,
ahogy múlnak napok.
Az élet muzsikáját
e zene tölti meg.
Zene nélkül az élet:
végtelen hosszú csend!

*

 

Dr. Bartanusz Attila: Szeretném, ha…

Valahol mindig boldog valaki és van boldogtalan is köztük,
Valahol fáradt madarak pihennek, de szárnyalnak is a magas röptük,
Valahol élet virrad, sír az új jövevény, gyászolnak is sokan e percben,
Valahol lámpa gyullad, máshol a nap kél a kavargó fergetegben.

Hol vagyok én e nagyvilágban, és hol vagy te, milyen a helyünk,
Kérdezem most magamtól: szomorún vagy bátran emeljük-e fejünk,
Az égre nézve a mindent megújító fényt látjuk-e naponta,
Vagy lehajtott fejünk a földön kutatja a múltat egy pontban.

Dr. Bartanusz Attila: Tested szebb

 

Mennyiszer akarta művész megformálni a szépséget,
Hányszor remélte a remekművet, a megjelenő reménységet,
Megpróbálta kőbe vésni a varázsos csodát, a női testet,
Ugyanennyiszer megannyi festő sem tudott tenni, hiába festett.

Látod, én sem vésőt – kalapácsot, sem ecsetet nem fogok,
Nem, mert hiába tenném, művész úgysem vagyok,
Nem próbálok lelket lehelni a kőbe, feszes vászonra,
Ne jön válasz, sem a kőből, sem vászonról mosolyomra.

Kovács Mária Magdolna: A szeretet halkan.

A szeretet halkan, csendben
osztogatja magát,
nem halljuk, csak érezzük
ki nem mondott szavát.

Adja magát szülők által,
érkezik baráttal,
szerelemmé változik
egy igaz, tiszta vággyal.

Adhatja mindenki,
megkaphatja bárki,
nem is kell érte
nagy dolgot csinálni.

Elég az, ha hűségesen
magunkba fogadjuk,
és amikor úgy érezzük,
máris továbbadjuk.

Nem féltékeny, nem kérkedik
csendes, alázatos,
ez, ami a szeretetben
olyan csodálatos.

Kerüli az erőszakot,
hisz a békességben,
nincs is nála fontosabb társ,
egy nagy betegségben.