Csatlós András: A kenyér
 
A magyar emberek többsége évszázadokig falun, tanyán nőt fel. A városok lakosságának aránya a népességben jóval kevesebb volt.
Ahol megvolt mindennapi kenyér, ott már nem volt éhezés.
A kenyérhez liszt kell, élesztő – népies nevén kovász – víz és só. A veknit, alapanyagát tekintve készíthetik, búzából, rozsból, zabból is. Az adalék anyag jó darabig nem volt divat.
A történelmi Magyarország területén Árva Vármegye volt a legszegényebb magyar megye. Ma is felidézik az idősebbek a híres mondást:
„Árvácskában, falucskában a zabkenyir nagyon sovány”.
Kenyeret egyszer sütöttek kemencében egy héten. A falusi házakban a kemence háztartozéknak számított. A sütés szertartásnak számított, már az előző napon bedagasztottak, gondosan félre téve a kovászból, mert az élesztő beszerzése nem volt könnyű feladat. A kisütött veknit nem szelték meg, azt tiszta ruhába csavarták, és gondosan vigyáztak rá. A gyermekek szerették a sütést, hisz a dagasztóteknőből az utolsó szemig kiszedtek mindent, s a maradékból keletkezett az igazi kemencében sült lángos.
A kenyér, ha asztalra került mindig kosárba és tiszta ruhába volt. Megszegni a ház gazdája feladata és joga volt. A kenyér alján jól látható volt mindig a felvágás előtt késsel odakarcolt kereszt, minden keresztyén házban. A kenyeret kérni kellett, ahhoz gyerek hozzá nem nyúlhatott. Az egyik legnagyobb megtiszteltetésnek számított, ha asztalnál a vendégnek felajánlották, hogy vághat magának.
Régi mondás idézi a tiszteletét:„Az tud szépen kenyeret szelni, aki az árát meg tudja keresni.”
Az országban a kenyér maga volt az élet. Az új kenyérnek külön ünnepe volt és van.
Az irodalma is érdekes:
Ady Endre A grófi szérűn versében így ír a búzáról:

Szenes kalászok énekelnek
Gonosz, csúfos éneket:
))Korgó gyomrú magyar paraszt,
Hát mi vagyok én neked?((

Mért fáj neked az égő élet
Nincs benne részed soha,….

Móra Ferenc Így vélekedett:
- Mi lesz a vacsora Édesapám-, kérdezte a gyerek
- Három féle: kenyere, haja, béle,
-
A legrégebbi feljegyzés a kenyérről: Az Úr imája:

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”

Nagyon-nagyon mélyen beleivódott a magyar emberek lelkébe a kenyér szeretete.
A munkát és a munkabért, ha vizsgáljuk egyértelmű a kép:
A Német ember, ha dolgozik a pénzt, megérdemli.
Az Angol ezt így fejezi ki: A pénzt megszolgálja.
A Magyar ember: Kenyeret keres!

A kenyerét biztosan megkeresi, de 2007-ben a hússal, süteménnyel, rezsivel mi lesz, azt nem tudom.

 
************************************************************