Gyóni Géza: JÉZUS.

(Mai legenda)

I.
Szuronyerdőben, szűk ősvényen
Közelgett búsan, elhagyatva.
Sebeit és gyászát mutatta:
De rárivallt a Gőg keményen:
- Ha Isten vagy, ne szállj a porba!
S ha porba szállsz, hajts te is térdet;
Egy úr parancsol: az Önérdek,
Ki a cár és a lordok lordja!

Jézus megállt. Mélyet sóhajtott.
Csodálva nézett szerteszét:
- Isten! mily ismerős beszéd!
Hol is hallottam ezt a hangot?
Rémlik: kétezer év előtt
Ugyane vad hang harsogott rám;
Egy katona leköpte orcám, -
Mikor szeliden néztem őt...

Csatlós András / tukudides: BOLDOG KARÁCSONYT!

Viszi a téli szél
A hófellegeket.
Én az Úrtól várom,
Most a szeretetet.

Betlehem estjében
Üres még a jászol,
De eljő a kis Ded
Közel a Karácsony.

Feléd, nyújtja kezét
Ember: Segíthetek?
Ne utasítsd Őt el,
Hisz Ő a szeretet!

Mester! –Kérdék egykor-
Mi a parancsolat?
„Szeressétek egymást,
Mint tenmagatokat.”

A teremtmény önmagát
Igencsak szereti.
S betevő falatját
Remélem, megleli.

De nemcsak kenyérrel
Éldegél az ember.
Szóval, öleléssel,
Búval, türelemmel.

Csatlós András 

Karácsony 2011.

Élvezd az életet,

Hogy nem fáj most semmi.

Élvezd az életet,

Hogy boldog tudsz lenni.

Élvezd az életet.

Hisz jön a karácsony,

Lábújhegyen oson,

Vagy siklik a szánon.

Míg meleg a szoba,

S van, aki öleljen,

A télnek derekán,

A fagyos hidegben.

Teli van az asztal,

Még most van mit enni.

Van kire gondolni,

És van kit ölelni.

Csillogó fényekkel,

Teli van az utca.

Fényes lámpa füzér,

Szívemet szaggatja.

Gyóni Géza: ÁRVA GYEREK KARÁCSONYA

Árva gyerek, árva gyerek,
Sosem láttad az apádat.
Kora sirján Dnyeszter sikján
Csúf fekete varjak hálnak.
Árva gyerek, árva gyerek,
Mit üzensz a Jézuskának?

Árva gyerek, árva gyerek,
Sosem láttad az apádat.
Anyád csókján, kis cókmókján
Kozák rablók kockát hánynak.
Árva gyerek, árva gyerek,
Mit üzensz a Jézuskának?

Árva gyerek, árva gyerek,
Ki ne dugd most gyönge lábad
Ajtó előtt nekifutnál
Zsoldos rabló szuronyának.

Árva gyerek, árva gyerek,
Hogy üzensz a Jézuskának?

Mézes tésztája.

50 dkg liszt, 20 dkg méz, 20 dkg kristálycukor, 3 egész tojás, 1 kiskanál szódabikarbóna, 1 kiskanál fahéj, 3 szem szegfűszeg törve. A cukrot és mézet felforraljuk és ráöntjük a lisztre, jól elkeverjük, és ha már nem forró, akkor hozzáadjuk a tojást. 1/2 órát állni hagyjuk. Deszkán kinyújtjuk, és formákat szaggatunk belőle, kikent tepsibe rakva megsütjük szép pirosra. Frissen kemény, de másnapra megpuhul. Hűvös helyen sokáig eláll.

A Lánchíd (hivatalos nevén: Széchenyi Lánchíd)

Budapest legrégibb, egyben az egyik legismertebb hídja a Dunán, a magyar főváros egyik jelképe.

Építését gróf Széchenyi István kezdeményezte és báró Sina György finanszírozta.

A Lánchíd volt az első kőhíd Pest és Buda között. A munkálatok 1839-ben kezdődtek, a kész hidat 1849. november 20.-án avatták fel.

Tervezője az angol Tierney W. Clark.

A kivitelezés irányítója a skót Adam Clark volt.