Kovácsy József: Hálatelten

Hajtsunk ma fejet halottaink előtt,
Kik fegyverrel védték a magyar földet,
Kik életüket áldozták érettünk
Az utolsó pillanatig, míg léteztünk,
Még akkor is, mikor minden elveszett!
Hajtsuk meg zászlóinkat hőseink előtt,
akik Budát és Pestet védelmezték
Hősiességük példáját mutatva,
Heteken át vérüket hullatva
Megpecsételték a Halált, végzetet!

Hajtsunk fejet a megmaradottaknak,
Kik kitüntették magukat hűséggel –
Kik fegyverrel kezükben époszt írtak,
A Sátán ellen dicsőséggel vívtak,
Hogy biztosítsanak új ezredet!

Reviczky Gyula: Pünkösd

Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.

Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába’ támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.

Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’:
Világitó sugaradat áldja.

Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.

Vörösmarty Mihály: A GYÖTRŐDŐ

Hajt keservem, hajt az ínség,
     Hegyről völgyre tévedek,
Dúl belűl a nyugtalanság,
     És kivűl a vad szelek.

"Haj! hová mégy" így kiált föl
     Bennem egy bús gondolat:
"Hasztalan jársz: nem találhatsz
     Életedben jó utat,

Nem találod a valóság
     Száraz útján kincsedet
Melyet hímezett öléből
     Véled a remény szedet."

Hah! miként dúl ez szivemben,
     Mint emészt ez engemet

Húsvét. Mi volt előbb: a nyúl vagy a tojás?


A tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő holdtölte utáni első vasárnap a keresztény világ legnagyobb ünnepe. A Krisztus szenvedésére, halálára és feltámadására emlékező húsvét gyökerei a zsidó pészahra nyúlnak vissza, azok pedig még ősibb természetimádatra.


Pészach, a kivonulás ünnepe

A pészah az egyik legnagyobb, évente megtartott zsidó ünnep, az Egyiptomból való kivonulás emléknapja.
Eredetileg az i.

Lévay József: Mikes

Egyedül hallgatom tenger mormolását
Tenger habja felett futó szél zúgását,
Egyedül, egyedül a bujdosók közül
Nagy Törökországban;
Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugovó
Rákóczi nagy lelke, az eget csapkodó
Tenger haragjában!

Peregnek a fákról az őszi levelek,
Kit erre, kit arra kergetnek a szelek.
S más vidékre száll a csevegő madárka
Nagy Törökországból;
Hát én merre menjek, hát én merre szálljak,
Melyik szögletébe a széles világnak
Idegen hazámból?

Reviczky Gyula: Imádságom

Legyenek áldva mind, a kik
Szivemet összetépték.
Ne ingereljen bosszura
Engem soha kevélység.

Ne érezzem sosem, sosem
Poklát a gyűlöletnek!
Kiket mindenki eltaszít,
Azok szeressenek meg.

Az irgalom szent angyala
Lakozzék e világon,
S a vértanúk jutalma mind
Az emberekre szálljon.

Jőjjön a békekor, melyet
Sok ember sírva vár lenn.
S én is legyek jobb s igazabb,
Mint voltam eddig. Ámen!

Offenbach: Kékszakáll (Barbe Bleue) operett.

Karizs Béla tenor énekel magyarul
1982

*

Reviczky Gyula: Tavaszodik...

Tavaszodik már az idő,
Beköszönt a napsugár.
Lelkem édes gondolatja
Fönt, a felleg-honba’ jár.

Nem tudom, de olyan édes
Még a bánat is nekem,
Kék egével, napsugárral
A tavasz ha megjelen.

Kedves ábránd langy fuvalma
Vonul át a lelkemen.
Szép világ van, azt regéli,
Messze, túl a tengeren.

S hallgatom, bár ismerem jól,
Milyen az a szebb haza.
Halkan intek: Voltam én már,
Voltam én ott valaha!

Az a súgár, az az illat
Nem idegen énnekem;
Ha sivár az élet útja:
Gyönyörűnek képzelem!

Gyulai Pál: A VÁNDOR FIÚ.

Az utfélen vadalmafa,

Vándor fiú ül alatta;

Fáradt szegény, de hogy' is ne?

A nap oly melegen süt le.

Hazunnan együtt indult el

A patakkal és szellővel,

Mind a kettő véle van még,

Hogy biztassák, enyhitgessék.

Most is lassan elringatják,

Szépen álmodozni hagyják,

S mind csak arról sugnak-bugnak,

Amit immár otthon hagytak.

Mit hagytak ott? szép vidéket,

Istenfélő, jámbor népet,

Kicsiny falut, magas tornyot,

Mellette egy házat, lombot.

Dr. Bartanusz Attila: Előre nézek most

Az élet szép tud lenni, ha széppé tudjuk tenni,
Bátorság kell hozzá, hát bátornak kell lenni.,
Te mondtad: mindenkinek megvan a saját keresztje,
Mindenkinek más jut a múltjából keserűn eszébe.

Valahol most igazad volt, ne e sebeket nyalogassuk,
Előre tekintve a jövő hívó szavát halljuk,
Ebben a jövőben kellene helyet találni magunknak,
Tudni kell, érezni, hogy tavasszal újra virág nyílhat.

Most már nemcsak tudom, de akarom is a virágot,
Szeretném boldogan, karommal ölelni a világot,
A világot ölelve, vágyón téged is ölelnélek, szeretve,
Előre nézek most, a jövőt tekintem, mindent feledve.