Dr. Bartanusz Attila: Ma megint

Néma fehérséggel dermesztő hideggel terpeszkedik a január,
Fehérségével mindent megtisztítva, újra áhitattal vár,
Dermedtségében pompázva az új tavasz eljövését súgja,
A tél tündére kézenfogja a tavaszt, lantnak pendül a húrja.
 
Nos, a fagyos tél jelenleg az Úr, de mi tudjuk lassan elindul,
Némaságában pompásan egy messzi harang csendesen kondul,
Áhítatot, tiszteletet parancsol halkan foszló giling-galangja,
Minden évben újra szól ilyentájt a dicséret szép hangja.

Reviczky Gyula: A nap dicsérete

Egy istent, egy napot imádok.
A nap az alkotó maga.
Ragyogó nyár, sugárvilágod
Pajkos tündérek évszaka.
Te hímezel sok fényes álmot.
Rejtelmes nyári éjszaka.
Oberont és Titániát
Üdvözli a tündérvilág

Beteg szív, fásult, léha, száraz,
Ki rózsáid közt sem hevül.
Kell mámor, üdv, erő?... A nyár az!
Ő alkot, éltet istenül.
Kit fájdalom sötéten árnyaz,
Napod sugárán felderül.
Békíts ki emberrel, világgal;
Teljek be, óh nyár, fénysugárral!...

Palágyi Lajos: Az aradi vértanúk

Szabadságharcunk letűnt napvilága,

Te vakító nap a század delén,

Nem pazaroltad sugarad hiába,

Bár vak sötétbe halt az égi fény,

Eszméiden nem győzött az enyészet,

Örökbe hagytad halhatatlan részed’,

Fényeddel fényt hint késő századokra

A tizenhárom vértanú alakja.

S ők élni fognak, élni mindörökkön,

Szent lesz, örökké szent a sírgödör,

A míg az eszmény ki nem hal e földön,

Míg magyar szellem még magasba tör,

Az igét, melyért éltet áldozának,

Szívébe írták az egész hazának,

Utódtól fogja hű utód tanulni:

Hogyan kell élni, s hogy lehet meghalni.

Szent István ünnepe a Bazilikában 

Szeretettel közöljük a kedves Testvérekkel, hogy a héten szerdán, augusztus 20-án honalapító szent királyunk, Szent István ünnepe lesz. 

Nemzeti ünnep és egyben bazilikánk búcsúja.

Reggel 8 órakor a Szent Jobbot ünnepélyesen kihelyezzük a bazilikába, ahol a hívek folyamatosan tiszteleghetnek előtte.

Délelőtt 10 órakor lesz bazilikánk búcsújának ünneplése. A szentmisét a plébános és a két káplán együtt mutatja be, ünnepi szentbeszédet idén Dr.

*

Reviczky Gyula: Esik, esik...

Esik, esik, egész nap esik
Hegy aljára köd ereszkedik.
Fogy a nappal, nő az éjjel,
Falevélke küzd a széllel,
Sűrü erdő nem a régi; hallgat.
Hull a levél, vége van a dalnak.

Fecske, gólya, hova szálltatok?
Boldogok ti, hogy van szárnyatok!
Tudom én, hogy hova, merre:
Hervadásból kikeletbe.
Tengeren túl, messze oda által
Most süt a nap legenyhébb sugárral.

Igy változik, mint ősz s kikelet
Szíveinkben is a fagy s meleg.
Búsulónak víg a társa;
Sírás jön a kaczagásra.

DSIDA JENŐ: HÁLAADÁS

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amig ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szivét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban!

Dr. Bartanusz Attila: Miért…?

Gyémántként csillogó szemed, lelkedről mesél,
Hangod lágy zenéje a tavasz, a mindent simító szél,
Csengő kacagásod, jókedved, maga lett az élet,
Istenem, miért is oly jó veled, miért is nem kérlek?

Miért nem fogom meg kezedet, miért nem tartalak,
Miért nem merek szólni, az apró, a szép hatalmasnak,
Miért nem lehetek mindig a közelben, ott melletted,
Miért nem veszed észre a ragyogó csillagot, ott feletted?

Miért nem hallhatom zengő hangodat ma és örökkön,
Miért képzelem, hogy veled én lennék boldog itt a Földön,
Miért álmodom nappal is a szebb holnapot, neked – veled,
Miért lesz az éjszakából is nappal, bűn, így nélküled?

Gyóni Géza: Vallás.

Hallom, Uram: sírás az élet,
A könyű omlik csak patakban;
A fény az árnyban semmivé lett,
Jelentsd magad hát, Láthatatlan!
Hallom, Uram, a sírók átkait,
Panaszló vád zúdít feléd vihart,
Hallom, Uram! Óh, csak imára itt,
Imára Hozzád, már nem nyílik ajk.

Sopánkodik és sir az utca,
Téged tagad, kit elmerített.
S ki föltevé, hogy társát nyúzza,
Zokog, mert abban nem segíted.
Átkoz, ha ki egy perce hordja már
Szívében a csalódás verte tőrt,
S a hosszan élvezett örömpohár
Már jajba csörren, hogyha összetört.

Juhász Gyula: Köszönet a nőknek
             
Köszönet a nőknek,
Hulló csillagoknak, múló gyönyöröknek!

Köszönet a lánynak,
Egy estére nyíló, hervadó virágnak!

Köszönet a szépnek,
Alkalom és mámor tűnő jegyesének!

Köszönet a jóknak,
Futó pillanatra örömet adóknak!

Köszönet a nőknek,
Aranyért, ezüstért mégis szeretőknek!

Életem szerelme,
Csak neked nincs jussod semmi köszönetre!

*