Reviczky Gyula: Húsvét

Fakadnak már a virágok,

Kiderül az ég,

És a föld most készül ülni

Drága ünnepét.

Szíveinkben, mint a földön,

Ma öröm legyen,

Feltámadt az isten-ember

Győzedelmesen!

Aki tudja, mint töré fel

Sírját a dicső;

Aki látja, hogy a földön

Minden újra nő:

Gondoljon feltámadásra

Mely örök leszen…

Feltámadt az iste-ember

Győzedelmesen

*

Reviczky Gyula: Imakönyvem

Aranykötésü imakönyvet
Hagyott rám örökül anyám,
Kis Jézus ingben, glóriában
Van a könyv első oldalán.

Sok év előtt egyik sarokba
Beírta jó anyám nevét,
Lehajtom a betűkre főmet,
Hogy fölidézzem szellemét.

Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer
Fehér ruhában láttam őt.
Tavasz volt ép’, a kedves ákácz
Virágozott a ház előtt.

A lemenő nap fénysugára
Reszketett ajkán, zárt szemén.
Apám ott állt a ravatalnál
És velem együtt sírt szegény.

Népdal

Tavaszi szél vizet áraszt
Virágom, virágom.

Minden madár társat választ,
Virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak,
Virágom, virágom?

Te engemet s én tégedet
Virágom, virágom.

Zöld pántlika, könnyű gúnya,
Virágom, virágom.

Mert azt a szél könnyen fújja,
Virágom, virágom.

De a fátyol nehéz ruha,
Virágom, virágom.

Mert azt a bú nyomdogálja,
Virágom, virágom.

*

Hajnóczy Júlia és Brickner Szabolcs

Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem,

1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.

A szerelem szinte minden dal alaphelyzete és e dalokat attól függően hallgatjuk szívesen vagy kelletlenül, hogy magunk éppen milyen érzelmi állapotban vagyunk.

A szerelemről, pláne a viszonzatlanról szóló nótácskák Heine szerint mindig ugyanarról szólnak és a legtöbbször rendkívül ósdiak, a panaszos költő pedig megmosolyogni való.

Két új bemutatóval várja Önöket a "Pécsi Nemzeti Színház"


Bolha a fülbe  
bemutató: 2014. január 31. 19.00 Nagyszínház

Georges Feydeau művét, a vígjátékirodalom egyik legkiemelkedőbb darabját Méhes László viszi színpadra a Pécsi Nemzeti Színházban Köles Ferenccel a főszerepben. (Képünkön Köles Ferenc a 39 lépcsőfokban bolondozik éppen.)

*

Kölcsey Ferenc: Himnusz
A magyar nép zivataros századaiból

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.