KOSSUTH LAJOS (1802-1894)

A köznemesi családból származó Kossuth Lajos édesapja példáját követte, amikor a neves eperjesi és sárospataki főiskolákon folytatott jogi tanulmányait befejezve 1823-ban Pesten ügyvédi vizsgát tett. Ezután nyolc esztendeig Zemplén vármegyében működött ügyvédként. 1832 végén egy főúr helyetteseként a pozsonyi országgyűlésre utazott. Ott szerkesztette az Országgyűlési tudósítások, majd a Törvényhatósági Tudósítások című lapot, melyben a reformellenzék céljait népszerűsítette.

1837-ben a bécsi kormányzat börtönbe záratta. Fogságából 1840-ben szabadult és a következő év januárjában már a Pesti Hírlap szerkesztője lett. 1844-ig ennek oldalain hirdette a feudális kötöttségek felszámolásának és a szabadságjogok kiterjesztésének szükségességét, amit egybekapcsolt az ország nagyobb önállóságának követelésével. Programját a nép és a nép érdekegyesítése révén tartotta megvalósíthatónak.

Az 1840-es években erőfeszítéseket tett hazánk gazdasági függetlenségének előmozdítására. Az 1847-ben összeülő diétán már Pest vármegye követeként volt jelen és a reformokat követelők élére állt. 1848 tavaszán kiemelkedő szerepet játszott a kirobbant forradalom vívmányainak törvényesítésében. Öntudatos evangélikusként is szorgalmazta a protestáns felekezetek és a katolikus egyház jogi egyenlőségének kimondását. A Batthyány Lajos vezetésével megalakuló első független magyar kormányban pénzügyminiszteri tárcát kapott.

A következő hónapokban mindent elkövetett az elért eredmények megóvásáért. Lángoló hangvételű szónoklataival mozgósította a lakosságot a szülőföld megvédelmezésére. 1848 őszétől az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként nagyrészt ő irányította az új haderő szervezését és a legfontosabb ügyek intézését. Óriási népszerűségét jól jellemzi, hogy amikor 1849 januárjának elején az osztrák csapatok elől menekülő országgyűléssel megérkezett Debrecenbe, a városkapu őre Kossuth neve mellé a foglalkozását jelölő helyre ezt írta a nyilvántartásba: A magyarok Mózese.

A Habsburg-ház trónfosztása után ideiglenes államfőként az ország kormányzó elnökévé választották. Azonban heroikus erőfeszítései sem tudták megakadályozni a szabadságharc leverését. 1849. augusztus 11-én lemondott magas hivataláról, és a várható megtorlás elől Törökországba menekült. Ezzel megkezdődött négy és fél évtizedes számkivetettsége. 1851-52-ben Angliába és az Amerikai Egyesült Államokba utazott és igyekezett megnyerni Magyarország számára a közvélemény rokonszenvét. Több éves angliai tartózkodás után 1861-ben Olaszországba, Torinóba költözött családjával. Élete végéig élénk figyelemmel kísérte a hazai eseményeket. Tervezetet készített a dunai államok szövetségéről, helytelenítette a Béccsel történő kiegyezést, stb. Azonban ezek a megnyilatkozásai érdemben nem tudták befolyásolni Magyarország sorsát.

Forrás: Szabad György, Kossuth politikai pályája, Kossuth Könyvkiadó, 1977.

Dr. Giczi Zsolt

*