Minden

Szívből szóló karácsonyi énekben,

A kandalló ropogásában és melegében,

Az ünnepi ebéd közben,

a beszélgetésben és nevetésben,

Minden képeslapban amit egy barát,

vagy a család küldött,

Minden amit ebből meghallunk,

és ami elgondolkodtat bennünket...

az maga a szeretet.

Noreen Brama

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Karácsony van! Kisjézusom,
ugye, hallod szavam?
Segíts nekem, hogy még jobban
ismerhessem magam!

Segíts, hogy a testvéremnek
jó testvére legyek,
szeretetem tőled kapjam,
és hogy szeressenek!

Segíts, hogy a szüleimnek
jó gyermeke legyek,
Megérthessem a világot
és az embereket!

Karácsony van, Kisjézusom!
Téged ünnepelünk.
Hit, a béke s a szeretet
legyen mindig velünk!

 HUN IMÁDSÁG
MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BÜNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KISÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTÖL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.
/Kr.u.410-460 keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva.
A Kijevi Nemzeti Múzeumban van kiállítva./

Ezzel az imával küldök Mindnyájatoknak Kellemes Ünnepeket!

Benedek Zoltán
http://nadoritestulet.network.hu

Kedves Barátom!
Móra László:
Karácsony édes ünnepén

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.

Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.

Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!

Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.

Az emberszívek örökélő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

                                                                           A

 zöld

fenyő ma

tiszta fehér

ruhájába öltözött

kopasz karú juhar s akác

fák

átázott

törzse között,

és integet lágyan,

méltóságteljesen, kecses

hó-strassz csengettyűi fényesek.

Jég-
csipkéből
palástot is terít rá

az éjszaka, zúzmarát fúj, s

sűrű ködöt terelget most Szél-atya.
Hangja zúgva csepp melegért esdekel, és

hogy

ha a pislákoló

csillagfényre nézve fel

lágyan csengő üvegharang

hangját hallod csilingelni kedvesen,

könnyel telik meg szemed, s a szíved végre

fel-

nevet, mert

tele lesz angyalhangú

kacagással szíved-lelked –

mindened, melyet itt lent a Földön

csak úgy neveznek, hogy megváltó szeretet.

Úgy

legyen!

A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel, Hogy itt van újra a
KARÁCSONY.
Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember, Hogy szeressen és szeressék
Minden szívből szóló karácsonyi énekben,
A kandalló ropogásában és melegében,
Az ünnepi ebéd közben,
a beszélgetésben és nevetésben,
S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen
KARÁCSONY

Mikor karácsonykor a fenyőre nézek,
Szívem táján sok-sok furcsaságot érzek.
Egyszerre van jelen szomorúság, bánat,
Mert nem köszönthetem édesanyámat.
Szánalom azokért, akik az utcán laknak,
Mert Ők szeretetet senkitől sem kapnak,
Megnyugvás, hogyha a családomra nézek,
Hála a jó sorsnak, hogy Ők velem élnek!
Köszönet, mert sok szép ot kaptam,
És hatalmas öröm, hogy én is adhattam!
És elgondolkodom. Mindenki így érez?
Legalább most egyszer megy a jó szülékhez?
Ad-e egy tál levest annak ki éhezik?
Tőle a családban mindig megkérdezik:
Nem vagy éhes kedves? Nem akarsz pihenni?
Vagy egy nyaralásra velünk együtt menni?
Kap-e meglepetést? S lázas izgalommal
Készül-e másoknak kedves ajándékkal?
Itt e Földön én is páros lábbal állok.
Látom elvadulni ezt a szép világot.
De a lelkem mélyén él még egy kis remény,
Hogy nincs mindenkinek kő a szíve helyén!
Bízom hát a szépben, jóban, emberségben,
És az angyalokban odafönn az égben.
Akik megmutatják kinek mit kell tenni,
Ahhoz, hogy mindenki boldog tudjon lenni.
És mert versem címe: karácsonyi óhaj,
A számat elhagyja most egy gyenge sóhaj:
Legyen egész évben minden nap karácsony,
S öröm legyen élni ezen a világon!!
Szép Gézáné

Szép karácsony,
jó karácsony,
kiürült már a padlásom.
Mínuszban az egyenlegem,
sem italom, sem ételem.
Nincs kolbászom,
sem kalácsom,
mindent elvitt
a Karácsony

Csillagfényes álmaid váljanak valóra,
legyen ünnep minden nap és óra.
Kerülje a bánat örökre el házad,
érjen annyi boldogság,
mit ember kívánhat!
BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONYT