A kenyér

A magyar emberek többsége évszázadokig falun, tanyán nőt fel. A városok lakosságának aránya a népességben jóval kevesebb volt.Ahol megvolt mindennapi kenyér, ott már nem volt éhezés.A kenyérhez liszt kell, élesztő – népies nevén kovász – víz és só. A veknit, alapanyagát tekintve készíthetik, búzából, rozsból, zabból is. Az adalék anyag jó darabig nem volt divat.A történelmi Magyarország területén Árva Vármegye volt a legszegényebb magyar megye. Ma is felidézik az idősebbek a híres mondást: 

 „Árvácskában, falucskában a zabkenyir nagyon sovány”. 

Kenyeret egyszer sütöttek kemencében egy héten. A falusi házakban a kemence háztartozéknak számított. A sütés szertartásnak számított, már az előző napon bedagasztottak, gondosan félre téve a kovászból, mert az élesztő beszerzése nem volt könnyű feladat. A kisütött veknit nem szelték meg, azt tiszta ruhába csavarták, és gondosan vigyáztak rá. A gyermekek szerették a sütést, hisz a dagasztóteknőből az utolsó szemig kiszedtek mindent, s a maradékból keletkezett az igazi kemencében sült lángos.A kenyér, ha asztalra került mindig kosárba és tiszta ruhába volt. Megszegni a ház gazdája feladata és joga volt. A kenyér alján jól látható volt mindig a felvágás előtt késsel odakarcolt kereszt, minden keresztyén házban. A kenyeret kérni kellett, ahhoz gyerek hozzá nem nyúlhatott. Az egyik legnagyobb megtiszteltetésnek számított, ha asztalnál a vendégnek felajánlották, hogy vághat magának.Régi mondás idézi a tiszteletét:„Az tud szépen kenyeret szelni, aki az árát meg tudja keresni.”Az országban a kenyér maga volt az élet. Az új kenyérnek külön ünnepe volt és van.Az irodalma is érdekes

:Ady Endre: A grófi szérűn cimű versében így ír a búzáról: Szenes kalászok énekelnekGonosz, csúfos éneket:))Korgó gyomrú magyar paraszt, Hát mi vagyok én neked?(( Mért fáj neked az égő életNincs benne részed soha,…. 

Móra Ferenc Így vélekedett:

- Mi lesz a vacsora Édesapám-, kérdezte a gyerek- Három féle: kenyere, haja, béle,-

 A legrégebbi feljegyzés a kenyérről: Az Úr imája: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” 

Nagyon-nagyon mélyen beleivódott a magyar emberek lelkébe a kenyér szeretete.

A munkát és a munkabért, ha vizsgáljuk egyértelmű a kép:A Német ember, ha dolgozik a pénzt, megérdemli.Az Angol ezt így fejezi ki: A pénzt megszolgálja.A Magyar ember: Kenyeret keres! A kenyerét biztosan megkeresi, de 2012-ben a hússal, süteménnyel, rezsivel mi lesz, azt nem tudom. 

                           Csatlós András -tukudides-