tudna valaki kuldeni nekem egy verset keresztsegre? elore is halasan koszonom :)

Válasz

Köszönöm a gyönyörű verseket.

Válasz

Papp-Váry Elemérné (Sziklay Szeréna):

HITVALLÁS

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.

Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.

Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!

kokárda.jpg

Válasz

Wass Albert

INTELEM

Percre se feledd, hogy testvéred
minden magyar, bárhol is éljen.
Összetartásban rejlik csak erő.
Más ember földjén nincs számodra hely.

Félvilágot is befuthatod,
más ember földjén testvértelen leszel,
s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,
ha nemzetedről megfeledkezel!

Te bús magyar, kit száműzött hazád,
s idegen zsarnok lakja otthonod:
bús sorsodért ne vádold nemzeted,
kit úgy tűnik, Isten is elhagyott.

A látszat csal. Isten ma is a régi.
Te hagytad őt el, te s a többiek,
s míg vissza nem zarándokoltok Hozzá,
s a múlt hibáit le nem törlitek:

magyar földön nem lesz új Magyarország,
Gaz és szemét nem terem nemzetet!
S a gyűlöletet nem mossa le semmi,
csak az összetartó igaz szeretet.

a_szeretet-004_1258432_2984_n.jpg

Válasz

HÓDOLAT A HÖLGYEKNEK!

Nőnapon az ember kicsit lelassít,
Csokorba köti a szívnek szavait.
A teremtésnek van-e nála
Izgalmasabb, szebb csodája?
Szól-e máshoz annyi dal és óda,
Embernek emlékezete óta?
Hogy körülöttük forog a világ,
Ősidők óta nem lehet vitás!
Ők az Isten földi helytartói,
Erősnek hit; gyöngék megrontói.
Kegyeikért birodalmak haltak,
Testvérek egymás húsába martak.
Ők egy szóval békét teremtenek,
Mosolyukkal, mennybe felemelnek!
Könnyeikkel követ olvasztanak,
Gyöngéd karjaikkal oltalmaznak!
Áldott öleiknek mézédes gyönyöre,
Záloga jövőnknek; az élet bölcsője.
Kísérje mindig hódolat őket,
Az Isteni ajándékot, a Nőket!
Kiss Dody József

Boldog Nőnapot!.jpg

Válasz

Reményik Sándor:

UTOLSÓ MUNKÁS

A nap leszáll, és szőlőhegyed ormát
Aranyozza az alkony, Istenem.
Munkásaidat látom fenn mozogni,
Apró bogárkák, serény hangya-népek,
Ki kapál, ki vesszőt metsz, ki szüretel.
Munkálkodjatok, míg nappal vagyon:
Mondtad s elküldted mindannyiokat.
Mentek. Ki hajnalban, ki délelőtt, ki délben.
Verejtékük hullt zord szőlőhegyedre,
És felszállt áldozati páraként
S virágillat lett: édes öntudat
És boldog, tiszta lelkiismeret.
Hogy sürögnek ott fenn a húnyó napban,
Aranyként csillan szürke hangya-testük,
Már készülődnek lassanként haza, -
Egy óra még, és itt van a sötét.

Sötét, sötét: hogy száll a szörnyű szó,
Éjszaka: hogy suhognak szárnyaid,
Mily félelmes vagy, mily irtózatos,
Még annak is, ki dolgozott napestig,
Hát még annak, kit elhagyott a hajnal,
És elhagyott a délelőtt s a dél
S kit a hanyatló nap is így talál:
Hivalkodva és haszontalanul.

Álltam valami messze piacon,
És tarka rongyként ráztam lelkemet,
Így tűnt a hajnal, így futott a dél,
És így jött rám a késő alkonyat.
Utolsó munkás és utolsó óra -
Most itt állok a szőlőhegy tövén,
Napszámodba szegődnék, Istenem.
Egy óra még, és itt van a sötét.

Ezt az utolsó órát add nekem.

Válasz

Köszönet a szép versekért.
Kolos

Válasz

TANÁCS


Kiket szeretsz, s akik szeretnek,
Ha bántanak, ha megsebeznek,
Ne haragudj rájuk sokáig!
De öntsd ki szíved s ha letörléd
A fájdalom kicsordult könnyét
Bocsáss meg! Hidd, enyhedre válik!

Oh egymást hányszor félreértjük,
Szeretteinket hányszor sértjük,
Bár szívünk éppen nem akarja.
Mi is talán vérzünk a sebben,
Nekünk is fáj még élesebben,
De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy hát büszke, légy őszinte,
Híved legott azzá lesz szinte.
Oszlik gyanú, megenyhül bánat!
Oly váratlan jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk,
A sírnál késő a bocsánat.

Gyulai Pál

Válasz

EGY KÖNYVRŐL


Egy drága könyvet ismerek,
Arról szeretnék szólni ma.
Bár ismernék az emberek…
E könyv neve: a Biblia!

E könyvből Isten hangja szól:
Oktat, nevel, tanácsot ad.
S mert szívünk mélyét látja jól,
Minden bűnünkre rá mutat.

Tükör e könyv, csak nézz bele,
S ha benne csúnya képet látsz:
A lelked az, folttal tele,
Van rajta szeplő, s mennyi ránc!

Látod: irigy vagy és hamis,
Méreg forr benned, s ki-ki tör,
S az engedetlenséged is
Hogy megmutatja e tükör!

De mélyebben is nézz belé,
S szemed, ha jobban felnyitod,
Egy fényes arc ragyog feléd…
E könyvben ott él Jézusod .

Kitárt karokkal vár reád,
Siess felé, hisz elfogad,
Ó halld gyöngéd hívó szavát,
ölébe rejtsd rút arcodat…

S szemed ha hittel Rája néz,
Meglátod, ő csodát művel,
A bűnbocsánat nála kész,
Mert megszerezte vérével.

S mily kedves lesz most Bibliád,
Ha lelked benne elmerül,
Nem bánt, nem szúr többé a vád,
Csak Jézust látod egyedül!

Varga Gyuláné

Válasz

Sántáné Gegus Sára

A NÉGY BARÁT

Volt négy férfi Izráelben
Erősen hittek Istenben
Hitték,hogy Jézust Ő küldte,
Ő a Szent Isten Küldötte.
Gyógyit,halottakat támaszt
Szeret és kegyelmet áraszt.
Béna volt egyik barátjuk,
De az volt a leghőbb vágyuk,
Hogy ő is higyen Jézusban,
Testben ,lélekben gyógyultan.
Fogtak hát egy gyékényágyat
Ráfektették s elindultak,árnyat
Sem keresve siettek oda.
Ahol Jézus tanitását mondta
Isten beszédét hirdetve,
Gyógyitva,intve és szeretve.
Ám amikor odaértek,
Nagy problémába ütköztek:
Zsófolt volt a ház ,ahol meglelték
De ,ami tőlük telt mégis megtették:
A ház tetejét megbontva
Leeresztették kötélen oda
Ahol Jézus ült középen.
Megindult szive az emberen,
S látva a négy barátja hitét
Igy szólt a bénához:,,Ezekért
megbocsátottam minden bűnödet."
A tömegben dermedt csend lett,
Majd némelyek elkezdték suttogni:
,,A bűnbocsátás joga egyedől Istené!"
Jézus igy szólt:,,Hogy megtudjátok,
Hogy ezt én is megtehetem,halljátok:
,,Fiam,meggyógyúltál,kelj fel,
Legyen hited ezentul Istenben,
S amin hoztak,vedd az ágyad
Saját lábadon hagyd el a házat!"
S ő,bár sosem próbálta megmozdult
Felkelt s fogva az ágyát átvonult
Istent dicsérve a tömegen.
S otthon elmondta lelkesen
Hogyan könyörült meg rajta Isten
Hirdette,hogy Jézus az Isten Fia,
S legyenek ők is hivőkké,
Lehetőleg,még ma!

Válasz